A DOHÁNY RÖVID TÖRTÉNETE

Kolumbus 1492-ben a "Hispanola" nevű szigeten ért partot, amikor felfedezte Amerikát – mai nevén Haiti és Dominikai Köztársaság partjait. A bennszülöttek nyelvéből származik a "Tabago" szó, aminek jelentése tekercs. Ebből alakult ki a "Tabacco" szó, melynek jelentése dohány. A szivar szó a maja nyelvből származik – eredetileg "Ciquar" – és körülbelül annyit jelent, mint: "Valami éghető dolog, ami jóízű és jóillatú." A mai Amerika őslakosai számára a dohányzás szent cselekedetnek számított. Ugyanakkor a dohányzást gyógyító terápiaként is alkalmazták.

A hódító a hazatérésével együtt elhozta a dohányzás szokását Spanyolországba és Portugáliába. 1560-ban, Portugáliában ismerkedett meg Jean Nicot a dohánnyal és "gyógyhatásától" fellelkesülve behozta a dohányzást Franciaországba.
Angliában Sir Walter Raleigh vezette be a dohányzás divatát. 1720-ban Sevilla-ban megalakul Európa első szivargyára, "Corona" néven. 1788-ban készítenek először Németországban szivarokat. A hamburgi üzletember, Schlottmann Sevilla-ban tanult.

A kezdetektől egészen a mai napig vitatott a dohányzás kérdése. A politikai tilalmak ellenére fokozatosan emelkedett népszerűsége. Miután a dohányélvezetet olyan drasztikus intézkedésekkel sem tudták megakadályozni, mint pl. a dohányzók nyelvének kivágása, vámot és adót szabtak ki rá. De ezek az intézkedések is csak közvetett befolyással voltak és vannak a dohányzásra.

A Karib szigeteken a föld előkészítését követően a vetés augusztus és szeptember között zajlik. 1 gramm vetőmag kb. 10.000-12.000 szemecskét tartalmaz, amelyeket egy vetőágyásba visznek ki. Mintegy 6-8 héttel később a legerősebb palántákat a tulajdonképpeni dohánymezőre ültetik át.

Az éghajlat mellett a trágyázás és a locsolás éppolyan fontos szerepet játszik, mint a talaj állandó gondozása (gyomirtás). Az utóvetés során kizárólag válogatott növényeket alkalmaznak. A többi növény esetében eltávolítják a virágokat (fejeket). A tápanyagok így benne maradnak a növényben. A mellékhajtásokat kézzel távolítják el. Terménybetakarításkor a leveleket kézzel tépik le. Mivel a növényen lévő levelek különböző időben érnek, ezért lentről felfelé haladva tépik le a leveleket a szárról. Az alsó részen a dohány könnyebb és finomabb, ezért fedőlevélként, borítólevélként, valamint betétrészként is jól alkalmazható. A felső rész erősebb, ezért borítólevélként és betétrészként hasznosítható.

A learatott dohányleveleket 20-30-as kötegekben hosszú zsinegekkel átkötve pálmalevelekbe tekerik és száraz fészerbe akasztják fel.
 
A szárítás (air-cured) nagy száraz fészerben történik, kizárólag szél és meleg levegő által. A fészerek minden oldalról nyitottak. A dohányt zsinegekkel összekötve, kötegekben, lassan szárítják a tető alatt. Az érési folyamat már ekkor elkezdődik. A dohánylevélben lévő nedvességtartalom 45-60 nap alatt 95%-ról 15-20%-ra csökken. A színe zöldről barnára változik. Megkezdődik a fehérje, a cukor, a keményítő és a nikotin lebomlása.
 
Az erjesztéskor a száraz fészerekből kivett dohánykötegeket úgy rakják egymásra, hogy egy kb. 20 nm-es területen 2,5-3 tonna súly nyomja a dohányt. Így egy ún. belső hő jön létre, amely elindítja a természetes erjedési folyamatot: Az enzimek és a mikroorganizmusok hatására fehérjeanyagok, cukor, nikotin és keményítő képződik.

Fantasztikus érzés: Megnőttek a dohánylevelek és kezdődhet az első terménybetakarítás.

Aromaanyagok képződnek valamint színkiegyenlítés történik. A köteg belsejében lévő hőmérsékletet állandóan ellenőrizni kell. Ha a hőmérséklet eléri a 40°C-60°C fokot, kézzel át kell mozgatni a köteget. Ezt a folyamatot 4-8 hónapon belül többször is meg kell ismételni. Ezt az érlelést követően a dohányt kb. 55 kg-os jutabálákba teszik. Így raktározzák a dohányt további 1-4 éven át. Ezidő alatt következik be az úgynevezett utóerjesztés/érlelődés. Ezután a fedőleveleket színük szerint előválogatják. 70 féle színeltérésről lehet beszélni.
 
A dohánylevelek ekkor már egy hosszú érési folyamatot tudnak maguk mögött és most már olyan állapotban vannak, hogy egy újabb feldolgozási fázis alá kerülhetnek.

A hosszú érési folyamat után a dohányleveleket ügyes kezek alakítják szivarrá.